2016. április 9., szombat

Április – Holló (Corvus corax)

A Bakony és a Bakonyalja leggyakoribb „ragadozó madara”. Intelligenciája, társas viselkedése, fizikai ereje, táplálkozási szokásai alapján egyértelműen jogos itt foglalkozni vele. Közel sem csak egy potyaleső dögevő, hanem egy nagyon tudatos vadász.
A legnagyobb termetű énekesmadár fajunk. Tollazata fekete, farka reptében ék alakú, csőre robosztus, hangja jellegzetes mély korrogás. Egyesével, párban, kisebb, de akár nagy csapatokban is láthatjuk. Az év minden szakaszában jelen van, nincs olyan terepnap, amikor ne találkoznék vele, függetlenül attól, hogy a Bakony hegyeit, vagy a Bakonyalja rétjeit járom.
Bár Mátyás királyunk címermadara és a középkorban gyakori volt, a huszadik századra második felére állománya a mérgezések miatt drasztikusan csökkent, a Bakonyból kipusztult, nagyon ritka madár lett. A nyolcvanas évek közepi első megjelenései szenzációt jelentettek. Első költéseit sziklán figyeltük meg, 1991-ben a somlói vár alatti sziklán találtam fészkelve, itt költött először a környéken. Ezután évről évre elfoglalta először a sziklai fészkelőhelyeket, majd pár év után a bükkösöket, utána jöttek a fenyvesek, tölgyesek, villanyoszlopok stb. Most ott tartunk, hogy erdőben, fasorban, rét magányos fáján, nagyfeszültségű oszlopon mindenfelé fészkel. Az idén a legtöbb új fészket égeres foltokban találtam, még a 8-as főút mellett 50 méterre is. Még pár év és a lakott területeket is megpróbálja meghódítani. Először kb. 15 km-enként telepedett meg, majd csökkenve 10, 5, 3 km volt a revírek mérete. Ma van ahol 1 km, de már semmin nem lepődök meg.
Intelligens és alkalmazkodó madár, ellenség nélkül. A mérgezések megszűnésével, évi 3-4 fióka repítésével populációja robbanásszerűen növekszik, melynek jelenleg nem szab gátat semmi. Nemsokára – bár fokozottan védett fajról van szó – az is lehet, hogy be kell avatkozni. (Nem csak a holló az egyetlen ilyen faj, ott van például a hód is.) Most már előfordulnak 100-150, akár 200 példány feletti csapatai is. Nem csak fiókarepítés után, hanem most, április közepén is. Vannak költő párok, és vannak együtt portyázó 10-30 fős csapatok, melyek valószínűleg nem költenek. Ezek együtt éjszakáznak a Bakony peremén és reggel együtt indulnak a hegylábi területekre táplálkozni.
Fészkelése korai, február végén már általában kotlik és április végén fiókákat repít. Vannak mostanában extrém idejű, akár őszi, téli fészkelései is. Ez a nagyvadvadászatok zsigerei biztosította folyamatos táplálékellátottsággal magyarázható. Fészke jellegzetes, más fajoktól jól elkülöníthető, egyforma vastagságú ágacskákból rakja. Van olyan pár sziklán, mely a vándorsólyomtól 25 méterre eredményesen költ. Terjedésével a fészket nem építő ritka fajok állományának felfutását vártuk (pl. vándor, kerecsen, baglyok), amely – a vándorsólymon kívül - nem következett be. A nagyfeszültségeken lévő fészkeket elfoglalja ugyan kerecsen (egyetlen Veszprém megyei párunk is évekig ebben próbálkozott), vagy vörösvércse, mégis inkább az ellenkező az igaz, az egyéb fajok állománya a holló erősödésével csökken. Intelligens madár, meg fogja tanulni a vércseládák kifosztását is.
Tápláléka változatos, állati és növényi táplálékot is fogyaszt. Jellemzően dögevő, de ez mellett aktív ragadozó. Lakóhelyem melletti tavakon vadkacsa nevelés folyik, itt naponta több kacsát vernek agyon a hollók, jóval többet, mint amennyit elhord a rétisas pár. Többször láttam, hogy más ragadozó madarat, pl. egerészölyvet körbevéve addig zaklattak, amíg zsákmányát át nem engedte. Veszélyt jelent az apróvadra, de minden más talajon élő, nála kisebb élőlényre is. Az azonnal be nem szállított lőtt vadakban szintén komoly károkat okoz.
A holló egy lenyűgöző intelligenciájú, alkalmazkodó madár, melyet pár képpel mutatok be.


Éber, óvatos madár

Néhány lessátoros kép





Röpképek. Vadászat után kint hagyott zsiger közelében magaslesről készült képek













Hollófészek nyárfán és villanyoszlopon


Hollóportré egy szelíd madárról (London, Tower)