2016. május 24., kedd

Május – Kék vércse (Falco vespertinus)

Bár egyáltalán nem a Bakony madara, mégis megérdemli, hogy egy hónapot szenteljek neki. Az egyik legszebb és legkedvesebb ragadozó madár. Vörös vércsénél kisebb, rövidebb farkú, könnyed röptű sólyomféle. Az öreg hímek kékesszürkék, vörös nadrággal, sárga csőrrel és lábbal, a tojókat sárgás fej, vörhenyes has, kékes hát jellemzi.
Megpillantása mindig az Alföld legelőit, akácfoltjait juttatja eszembe. Szerencsére vonulása során - elsősorban tavasszal - megjelenik nálunk is. A műholdas nyomkövető rendszerekkel ellátott madarak vonulásának követése révén ma már tudjuk, hogy hurokvonulóként ősszel DK-re távoznak, míg tavasszal sokan DNy-ról érkeznek hazánkba. Így májusban (olykor június közepéig) fel-feltűnnek kisebb csoportjaik, vagy magányos példányok a Déli-Bakony lőterein, dolomitkopárjain, vagy a Bakonyalja rétjei mentén. Egy-egy jobb helyen napokig kitartanak, aztán eltűnnek, továbbállnak. Az idei évben is találkoztam kisebb csoportokkal, főleg a Marcal-menti réteken és kukoricavetéseken, ahol láthatóan rovarásztak. Öreg hímek és tojók, valamint átvedlő hímek egyaránt voltak köztük.
Sajnos nálunk költésre nem sok reményünk van. Bár emberi szemmel lenne egy-két alkalmas terület, mégis, alföldi szakértők véleményét ismerve, a realitás az, hogy még ott sem foglalnak el minden ideálisnak tűnő területet. Bizonyos pusztákon vannak, máshol nincsenek. A költőláda telepítések, gyülekezőhelyek felderítése, élőhelykezelési védelmi intézkedések remélhetőleg előbb-utóbb a hazai állomány megerősödéséhez vezetnek és a Dunántúlon nem csak a Fertő mellett és Fejér megyében, hanem egyszer Veszprémben is költőfajként találkozhatunk velük.
Elsősorban rovarevő, de apró rágcsálókat és békákat is fog. Későn, április végétől érkezik vissza Namíbia környéki telelőhelyéről és korán, szeptember végén el is vonul. Melegkedvelő fajként kevesebbet van a költőterületen, mint amennyit vonulással és teleléssel tölt. Az új kutatások kimutatták, hogy az őszi vonulás során szinte egyhuzamban lerepül több ezer kilométert egészen a Szaharától délre eső szavannákig, majd Afrika nyugati oldalán az esőerdő zónán átkelve vonul majdnem Dél-Afrikáig. Visszafelé Nyugat-Afrika felé mozdulnak el a madarak, erőt gyűjtve a sivatag átrepüléséhez, majd innen indulnak meg költőhelyükre. Hosszú távú vonulóként és főként rovarokat fogyasztóként sok veszély leselkedik útjukon rájuk. Itthon a szélsőséges időjárás, a heves viharok, jégverések, a több napig tartó, esővel és erős lehűléssel együttjáró táplálékhiány veszélyezteti elsősorban az azévi szaporulatot. Ez az éves költési sikert alapjaiban meghatározhatja. Általában három-négy fiókát repít. Költés után szeptemberben egyes alföldi helyeken hetekig csoportosulnak, gyülekeznek, akár ezer madár összeverődésével, majd innen indulnak el Afrika felé.
Néhány nálunk készült képpel mutatom be e kedves madarat.

Öreg hím kék vércse a Déli-Bakonyban


Gyakran ülnek földön.Pihennek, vagy rövideket röppenve rovarásznak.


Egy esős, hideg napon a Marcal-völgyben pihenő csapat

A kaszálók felett rovarokra vadásznak

Kék vércse pár. Jól látható a két nem közötti színezetbeli különbség, ami a sólyomfélék fajaira általában nem jellemző.

Vadászó hím kék vércsék. Immatur (2. éves, öreg tollruhába átvedlő) és adult (öreg) tollruhás madarak.










Tojó kék vércsék







Fiatal, az adott évben kirepült madarak.Egyes példányok háta vörhenyesebb, másoké kékesebb. Bár ritkán, de augusztusban néha a Bakony rövidfűvű, rovarokban gazdag legelőin is feltűnnek.






A fiatal kékvércse képével kívánom, hogy sokáig gyönyörködhessünk ebben a magyar Alföldre jellemző elegáns madárban.


2016. május 5., csütörtök

A Kiskunságban

Április végén néhány napot volt szerencsém eltölteni a Felső-Kiskunságban. Egy természetvédelmi felmérésben vettem részt, mely során zömmel egyébként zárt területeken mértünk fel fokozottan védett fajokat. A csapat nagyszerű volt, így mindenki jól érezhette magát. Nagy köszönet mindezért a szervezőknek, a támogatóknak és a résztvevőknek.
Ennyi bevezető után néhány gondolat az élővilágról. Az ország egyik legváltozatosabb élőhelye, igen jó fajokkal. Mocsarak, árvalányhajas homokbuckák, bokros-borókás területek, nedves és száraz rétek váltakoztak. A munka során és mellett sikerült olyan ritkaságokat is megfigyelni, mint a fogoly (környékünkről 10 éve kipusztult), túzok, daru, parlagi és réti sas, kígyászölyv, hamvas rétihéja, kabasólyom, vándorsólyom, kuvik, szalakóta, kisőrgébics, parlagi pityer, ugartyúk, székicsér stb. Nagy élmény volt üregi nyulakat látni. Szóval idegnyugtató, feltöltő, szívet boldogító pár nap volt.
Néhány ott készült képet adok most közre.


Végeláthatatlan puszta szikes foltokkal

Árvalányhajas homokbucka

Virágos (túzokos) rét

Vitézkosbor egy nedves réten

A védett csikófark

Szitakötő és víziboglárkák

Üregi nyúl. A homokbuckák között népes állományuk van.

Figyelő bak

Tocsogók madarai. Figyelő vörös gém.

A nagy goda a nedves rétek madara. Az utóbbi évtizedben megritkult. Míg egyes fajok (pl. gólyatöcs) állománya örvendetesen emelkedik, addig ennek a magasabb füvű nedves rétet igénylő madárnak élőhelye és így állománya jelentősen csökkent.

Nászruhás pajzsoscankók. Jól megfigyelhető a hímek nászruhájának változatossága. Bár tőlünk északabbra költ, április végén még több százas állományai mutatkoztak a réteken.


Bíbic és bíbicfióka


Sirálysziget szerecsen- és dankasirályokkal

Szerecsensirályok. Az egyik színes gyűrűt viselt. Sajnos leolvasni nem sikerült

Barna rétihéja rágcsáló zsákmánnyal

Öreg barna rétihéja tojó


Vonuló hím hamvas rétihéja a Kiskunságban

Telt begyű immatur rétisas.

Bíbic fiókát zsákmányolt, majd azt fogyasztó parlagi sas. Nagy élmény volt.

Immatur parlagi sas vadászik a pusztában

Nyújtózkodó túzok. Szerencsére a műutakról is sokat láttunk. A túzokos rétekre a költés miatt ilyenkor bemenni tilos.

Esti túzok-sziluett

Kabasólyom az esőben

Az istálló őre (kuvik)

Egyik legritkább pusztai madarunk, a székicsér

Ugartyúk. Nem volt könnyű megtalálni őket. Ennél a példánynál szerencsém volt, vörös vércse miatt álltam meg az út szélén, amikor a kocsi mellől odébbröppent.

Ugartyúk röpkép

A túra kedvenc madara számomra a fogoly volt. A szántáson lapuló madarakat alig lehet észrevenni.


Néhány tábori hangulatkép. Túzokfigyelés, bíbic-fióka gyűrűzés és bogrács körüli délutáni hangulat.